HOME
Projects
Links
Services
Studio
About
Bibliography
Poetry
hodcsilla@gmail.com
viiiraaag@gmail.com
Price Review committee:
FAIR-Y-COUNT STORE
egalitarian, utopist micro-economical structure, a national welfare based business in the touristic area at the bank of the river Vltava
proposal for Školská / VARP residency in 2013
preferred stay: after july, 2013

Price Review committee is a new compilation of the PR group.
See more about the PR group here: pinkreiter.blogspot.com and pr.metatron.sh
This proposal is written by Virág Bogyó and Csilla Hódi

Last summer we were walking on the bank of the Vltava. I was with a Czech friend of mine. We spoke in English. So the seller thought we are tourists from the far West and they asked for a very high price. I really wanted to tell them that i am a poor child, an artist, a student from Hungary... but i didn’t...

But after this short situation gave us the idea, to set up a business which defines its prices according to the customers citizenship.

1. Business
The measure of the prices of our goods would be the actual reasonable price on the Czech market, based on the local cost of living or subsistence level. This would be the one amount, the unit for setting the prices for foreigners.
List_of_minimum_wages_by_country
cost-of-living: rankings_by_country
Worldwide Cost of Living 2012
So the actual average Czech price would be multiplied by the ratio how the minimum wages of the other countries are proportional to the Czech one. For example: let’s say the minimum wages in the UK are two times higher, the price of the stuffed rooster will be two times higher for an UK citizen.

2. Living
We are planning to live from the same amount of money what the Czech minimal wage is (312.01 Euro per month - Jul 2012, Source: Eurostat). From the extra money (of the residency fee) we could buy our goods (to sell), and rent the place (carpet), where we can run our business.

3. Shoddy goods (‘bads’)
Our goal is to give the opportunity to objects which are not the best any more to get an other chance from life: to be bought or loved, to be refilled with ‘mana’ again. Broken candles, wilted flower, reused flowers from the burying ceremony from yesterday, impaired socks, left-handed gloves, half-deflated balloons, naked christmas-trees left on the streets.
Through the humanisation of these objects, we can practise, what society/we usually do with others: chose someone, helping to survive, give an extra chance, and feeling yourself well afterwards. The objects are not autonomous beings, they are the children of humanity.
On the other hand human individuals are always represented by their objects, actually what they choose from the consumerist universe.

4. Income
The profit will be somehow, by its material presence exhibited in the gallery.
And then we (or gallery visitors, or facebook followers) have to decide, who gets the money. (Current ideas: immigrants in czech detention centers, other vendors...)

5. Documentation
The documentation of the project would be exhibited in the gallery. Video, sound, photo documentation, bills of expenses, some objects (which we couldn’t sell), mathematical/economical countings, datas, reactions of the tourists, the locals.

x. occasionally we would also offer services, like tattoo, pedicure, guided tour or marriage


Általános kérdések mindenkinek:

Hogyan vonódik be aktívan a közösség?
Nincs meglévő közösség, illetve mindig az aktuális helyszín határozza meg a befogadók körét. Az érdeklődők résztvehetnek nagyjából az egész munkafolyamatban; a híradó “szerkesztői”-vé, az előadás aktív szereplőivé válhatnak.

Hogyan épül fel ez a folyamat?/ a folytatás?
1. hírek, pletykák, történetek gyűjtése a környékől
2. napközben báb-készítő, mozgató workshop
3. ezzel párhuzamosan hírszerkesztés, előadás előkészítése
4. közös séta, fel/átvonulás a következő helyszínre
5. premier
A esetleges külföldi megjelenést, inkább a módszer adaptációjának képzeljük, ahol a stáb egy részet is helyiek alkotják.

Mi a valós hatása a közösségre a projektnek?
Szomszédok közös programokat élhetnek át. Az előadás alkalmával létrejövő ideiglenes közösség legalább rámutat a közösség hiányára, felvillantja egy lehetséges közösség utópiáját.

Mi az utóélete/ kihatása a projektnek közösség jövöjére?

helyiek
- időt töltenek az utcán
- találkoznak egymással
- beszélgetnek
- rájöhetnek, hogy ugyanolyan problémáik vannak
- eszükbe juthatnak dolgok, amikben egymásnak segíteni tudnak, amiket együtt tudnak csinálni
- nem félnek egymástól, nem lesznek olyan idegenek egymás számára
- otthonosabban érzik magukat a városukban



* * * * * * * ** ** ** * * *** * * * * * * * * * *


-Hogyan választják ki a területeket, csomópontokat, ahol a hírbábszínházakhoz a híreket gyűjtik, illetve előadják azokat? Vannak művészeti és / vagy társadalmi kritériumok vagy inkább személyes érintettség alapján választanak?

Olyan területek jönnek szóba, ahol már eleve van egy 'kis élet', eleve találkozási pontként funkcionálnak. A város szegényebb zónáiban nyilvánvalóan egyszerűbb dolgunk lesz, mivel ott eleve / még mindig használják az emberek a köztereket. Szempont még, hogy olyan helyszínek legyenek, ahol láthatóak vagyunk és a forgalmat sem akadályozzuk. Ezentúl felmerült annak a lehetősége is, hogy olyan helyszíneket keressünk, ahol eleve már létezik, valamilyen civileket, illetve 'szubkultúrát' bevonzó intézmény, pl. Mátyás tér (Megálló, Gallery8).
A személyes érintettség is nagy segítség lehet, mind helyismeret, mind olyan triviális szempontok okán, mint ivóvíz, wc használat. De minden helyszín esetén terepszemlét tartunk!

- Hogyan értesítik a lakókat, hogyan gyűjtik a híreket? (Ez csak érintőlegesen van kifejtve a pályázati anyagban.) Kik az említett „helyi támogatók”? Milyen helyi informális csatornákra támaszkodnak?

Minden egyes helyszíni megjelenést megelőzően plakátokat helyezünk ki. Feltérképezzük, hogy milyen csomópontokat övez figyelem.
Megérkezésünkre nagy hangsúlyt fektetünk, ez a 'karnevál' lenne a leghangsúlyosabb pont a lakók figyelmének megragadásában. Ezen felül ottlétünk alatt szórólapokkal, kikiálltóval próbálunk majd embereket bevonzani.

Hírgyűjtés mikéntjére eddig felmerült verziók:
- napközben: direkt módon megszólítani járókelőket, életvitelszerűen köztéren tartózkodókat(hajléktalanokra gondolunk?), hogy osszanak meg velünk egy történetet, pletykát. Cserébe színházjegyet tudunk felajánlani. (szórólapozással egybekötve)
- ezentúl helyi kocsmák, piacok, sakkozásra kialakított parkok, kártyázókukák, szotyizókörök, aluljárók már meglévő infrastruktúráját úgymond civilként - akár előzetesen utánanézve néhány helyi aktualitásnak - információgyűjtésre használni
- előadás előtt: groteszk jelenet, emberkordon és jegyszedő zárja el az utat az érdeklődők elől, belépés egy pletykáért cserébe
...

- „Különböző társadalmi osztályok és szubkulturák közti párbeszéd lehetőségének megteremtése” hogyan valósul meg? Elegendő hozzá a „a főváros jobb és bal partjának, másmás funkcióval bíró területeinek összekötése”, az ezen területek közötti „hírcsere”?

Szimbolikusan és kritikusan jelenik meg a közvetítések létrejötte során, hogy milyen kevés közvetítetlen vagy akár közvetített hírünk, tudásunk, benyomásunk, élményünk van akár egy tőlünk pár kilométerre lévő környékről, és, hogy egy tőlünk távol zajló esemény, vagy egyelvont diskurzusa a közbeszédnek mennyire írányítja a figyelmünket. Az elkészülő híradók ezt a tapasztalathiányt, ezt a mindig máshova fókuszálást fogják a báb túlzottan infantilizált műfaján keresztül nyomatékosítani és létrehoznak egy érdeklődést. Így képzeljük. Aztán nyitunk interkerületi utazási irodát.

De eleve egy radikális kísérleti alanyaivá tesszük magunkat a tervezett nomád utcai jelenléttel és a ránk váró találkozásokkal, párbeszédhelyzetekkel.


- Miért említ „szűk időkeret”, miért érzi szűknek a helyszínenként eltöltött 1-1 hetet (az időkorlát a projekt kompaktságát segítheti), mennyiben változtatna a projekten a bővebb időkeret? Miért szabja ekkorára a keretet, ha szűknek érzi?

Azért döntöttünk 3 hét mellett, mert ezt gondoljuk maximálisan reálisnak egy ilyen intenzív, állandó jelenlétet igénylő projektnél. Az egy-egy hetes jelenlét valóban nem sok ennyi feladat elvégzéséhez, de mi is azt feltételezzük, hogy ez a "kompaktságot" segítheti. Viszont szükségessé teszi a feladatok pontos meghatározását és előzetes leosztását.

- Közönség problematikája: a híradás kontextusa felnőtt közönséget feltételezne, a Virágboltban megvalósult Hírbábszínház fotóin viszont gyerekek játszanak… Hogyan lehet elkerülni, hogy a projekt (főleg a közös bábkészítés) elmenjen a könnyed köztéri gyermekszórakoztatás felé, s így elveszítse társadalmi kontextusát?

A Virágbolt elég speciális eset volt, mivel számos iskola, óvoda, játszótér esik a közvetlen közelébe. Úgyhogy ez mindenképp befolyásolta a potenciális résztvevőket, közönséget. A célunk egy olyan előadás létrehozása, mely (ld. régi bábszínházak) egyszerre képes mélyebb, társadalmi kérdések bemutatására (ebben nagyon fontos szerepe lesz a hírszerkesztésnek, és a szövegezésnek), másrészt egy általánosabb, egész kis gyerekek által befogadható rétegre, a bábjáték audio-vizuális erejére.
Emellett azt gondoljuk, az magában nem probléma, ha a bábkészítésnek főleg fiatal résztvevői lesznek, mivel a nyaraltatás a társadalom alsó osztályai számára igen csak nagy probléma és nem baj, ha ezen akár egy pár napig is, de segíthetünk. Törekedni szeretnénk arra, hogy a szülők és a gyerekek közös játé
A társadalmi kontextust főleg az előadásokon keresztül kívánjuk láthatóvá tenni. Ezentúl állandó köztéri jelenlétünkkel pedig akárhogyis, de egy az általánostól (elidegenedés) eltérő köztérhez való hozzáállást demonstrálunk.


- Színes, zenés karnevál – hogyan néz ki, hogyan egészíti ki / segíti az „egy helyben” végzett munkát?

Ennek főként híverés szerepe lesz, mintegy lezárva az erősen helyszínhez kötődő munkát, (szimbolikusan és gyakorlatilag is) átvezetve a következő fejezetbe.


- Ösztönzik-e a helyi lakosokat, segítőket, résztvevőket, hogy maguk folytassák a hírközvetítést – akár saját eszközökkel? Vagy tervezik-e (ha anyagi források lehetővé teszik) a későbbi visszatérést az egyes helyszínekre újabb híradókkal?

Ösztönözni talán nem is a hírközvetítés általunk bemutatott formájára, de az utca, mint kommunikációs közeg használálatára mindenképp.





http://budapest.postr.hu/tovabb-pimpeltek-a-nyugati-teri-oszlopokat

lakatfalak - heteroszexualitás emlékművei

városi kötés - bkv bkk, mint kortárs műkedvelő
http://index.hu/kultur/2013/06/14/b
ekotottek_egy_villamost/ nevekkel

király utcai festett kirakatok - street árt pályázat, szignált műremekek http://streetartbp.hu/2013/09/08/ki
rakatfestes-a-kiraly-utcaban-avagy-the-talent-street-art-palyazat/
http://index.hu/kultur/2013/09/27/k
irakatfestes_a_kiraly_utcaban/

rögtön jövök
http://epiteszforum.hu/rogton-jovok-palyazat-eredmenye
kedvencem: Majoros Zita zsűritag // Printa Designbolt ügyvezetője, tervezőgrafikus maga is az egyik (nyertes pályamű) molinón szerepel

raklapfestő pályázat, raklap- és molinó bútorok
http://www.mke.hu/node/34297

fakutyák

chio reklám metró

troli graffitis üléshuzat
http://offline.hu/streetart/2013/03/a-bkv-beepitett-graffitiket-rakott-az-uj-trolikra
Ez ráadásul szövet arra hogy lehetne tagelni

TTT


Motivation of the PR group for participating in the watch + talk 2013 at the Festival Bellouard Bollwerk International

As members of the PR group we have graduated as visual artists, but lately and continuously we are discovering the potential in performativity and the realisation of events ( as workshops, actions, interventions). Our work is based on the practice of tactical media utilisation and the situations of collective knowledge production, so experiencing methods of progressive performative situations, by real time interpersonal encounters would give us a great motivation for the development of our future projects. As well as we are open for international connections for further cooperations. By discovering ideal states of collective being, when and where ideas can easily flow we contribute to our continuous research about group work policy.

About our actual projects:

Virág Bogyó’s ongoing project, the Flower Shop is a ‘chameleon’ box, an old kiosk, which provides place to small workshops, puppet theater, reading circle, drawing class, etc., where the participatory element is always very important. For example the process of the puppet theater is the following: 1. collecting gossips and news from the neighbourhood 2. mini-exhibition of the drawings inspired by the collected stories 3. collective puppet making and script writing process 4. public performance in the Flower Shop.

In the process of the ‘Non Private Theatre’ (self organised theater educational project) we not only embody explicit political / ethical content into a medium, drama, which can be perceived by our audience without hesitation (in the post-socialist Hungary, being active citizen is still an identity to learn for the majority of the society), but we use a form (by tools of radical pedagogy) for setting up a free space for expression, a temporary horizontal area. A great progress in our work would be to avoid the separation of aesthetics and ethics, towards a language, where we don’t have to use the trojan horse of well-known aesthetic elements to empower our audience to think in collective, responsible ways.
Privileged Reunion group

The library of the...


electis
seçilmiş olanlar
אויסדערוויילט אָנעס
Auserwählten
נבחרים
избраните
uitverkorenen
utvalda
избранных
선택된 사람들
útvöldu
valittuja
vyvolení
lựa chọn những người
uitverkorenes
të zgjedhurit
chosen
اختار منها
ընտրված են
aukeratu dira
абраных
els elegits
选择的
izabrani
udvalgte
elektitoj
väljavalitud
pinili mga
élus
os escollidos
პεκλεκτοί
dipilih yang
cinn roghnaithe
eletti

ones




Az Illés szekerén (Hungarian)

Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors szíveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.

Az Illés-nép Ég felé rohan
S megáll ott, hol a tél örök,
A Himaláják jégcsúcsain
Porzik szekerük és zörög.

Ég s Föld között, bús-hazátlanul
Hajtja őket a Sors szele.
Gonosz, hűvös szépségek felé
Száguld az Illés szekere.

Szívük izzik, agyuk jégcsapos,
A Föld reájuk fölkacag
S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a Nap.

Ady Endre, 1908




On Elijah's Chariot (English)

The Lord summons Elijah-like
those whom he truly loves and tries.
He gives them racing, fiery hearts,
the flaming chariots of the skies.

Elijah's tribe rush toward the sky
toward the land of endless snow.
On Himalaya's frozen peaks
with clattering wheels the chariot go.

They are driven by winds of fate -
outcasts between the earth and sky.
Tempted by evil, chilling charms
the chariots of Elijah fly.

Their brains are ice, their souls are fire;
the earth laughs at them as her prey -
With cold and glinting diamond dust
the sun in pity strews their way.

Nyerges, Anton N.




“Elijah became the symbol of the chosen ones. He was chosen by Yahweh to spread the true faith therefore he became pursued as well for his whole life...
At the end of his earthly life, through the holy grace of God, without ever knowing death, he was taken to the heavens on a fiery chariot.”



Project synopsis

The library of the chosen ones is a travelling collection of publications (books, essays, blog posts, films, videos) which has the expression ‘the chosen one(s)’ in their title.
Within this nomadic, transnational artistic research project we aim at collecting and distributing all the possible public comments, statements, images, which already exist in this topic, with this very title to generate new, critical debates, to bridge local and global perspectives.

By collecting and juxtaposing written texts and other media we propose to create a platform for comparison and interconnection of the varied fields, disciplines represented by these publications. The exclusive gathering space for all the chosen ones gives us the possibility to make the plurality of these privileged groups visible. The library of the chosen ones thus reveals the self-contradictory nature of groups that imagine themselves as chosen ones and questions the assumption of a transcendental power that shapes history, identity and attitude towards the so called others.


Thematic description of The library of the chosen ones project

keywords:
exclusion - privileging
nomadic - definition of territory
xenophobia - rootlessness
technologies and logistics of collective memory


Facing the current tensions within the different fields of the cultural sphere in such a part of the world like Hungary makes this extra-national and intercultural level of collecting and distributing relevant. The Orban regime is ruling Hungary by a majority of two-thirds. A fresh constitutional amendment has provoked alarms within Europe and elsewhere over the balance of the Hungarian government. The Europe norms are harmed, particularly the field of education and culture. The Hungarian Academy of Arts (MMA) is a private association that has since become the officially authorized state institution, taking almost entire control of the cultural sector and promoting an exhaustive nationalist program.

Although the era of the ‘Fukuyamaian’ notion of the end of history has ended with the financial crisis, the insecurity next to those new perspectives offered by the current situation articulates the national identity as one of those protective membranes that are given unconditionally in a production and performance oriented system.

The library of the chosen ones is aterritorial and extraterritorial at the same time since it is not attached to the linear time of chosen identities, instead it functions as a site where different times an ideologies are encountered one to another.
It is a step towards a utopian strategy of knowledge production, a setting up of a library that is opposed to the heterotopia makes the written experiences physical.

The collection of the chosen ones, will cross Europe by the way of a symbolic migration, a pilgrimage, as a mobile, nomadic space, which collects and presents all reachable publications. The collection process of the archive will be done partly through a previous research by local coordinators, will be enlarged during the whole trip, till it arrives to it’s final destination, Cologne.
The publications, written in different languages, won’t be useful, useable source for visitors for reading, simply because they, we, won’t be able to understand the foreign languages, alphabets of the stopping points’ countries. Rather the visuality, the covers and illustrations would give us a different level of contemplation.

The space of the library itself will be able to host and support moderated discussions, like roundtables, workshops, reading circles, performance lectures, movie screenings, potluck dinners. The library will be situated inside of a mobile equipment with the main function of providing a well-recognisable frame for encounters, as a socially active environment for diverse aesthetic communities. The spontaneous encounters will be transformed into documents and materials for research by implementing methods of radical pedagogy and the theatre of the oppressed.



Type of publications

printed matters, as books, articles, essays
online materials as news, online articles, blog-posts with comments
films, videos
audio, sound pieces


2. How the library meets the public?

Offline space:

Mobility is important because first of all, it symbolizes the “traveller”. Traveller, vendor, voyager, comedian, pilgrim... A person, who comes from, and brings a different culture, an other world. Showing there is life on the other side of the wall. Here the spectator will be able to admit: the same or very similar thoughts appear in different places... For example being different, being better, being chosen...
Our travelling equipment could be a van, caravan, car, a proper chariot, or luggages with burning fire design referring to the image of Elias’ chariot. The actual form and size of the library and our mode of travelling is definitely depends on the available budget but for sure it has to be a mobile/nomadic tool or space.

The burning design also refers to the book burnings of the history.
At the end of this journey a final printed edition containing al the bibliography of all the publications.


Online spaces

online database and visualisation + documentation blog


3. The timeline of the process
Research - from September 2013 until March 2014
Open call to connect with local coordinators, cultural workers from the area that we cross during the ‘pilgrimage’.
Developing the online database

Pre-production - from March 2014 until June 2014
Task of the local coordinator:
In each town or village the local coordinator will work on the artists research in local state libraries, worldwide online library catalogues, online bookstores, online free libraries, blogs etc. to enlarge the library with native materials. S/he would contribute to the project as a contact person and local guide during the pre-production period and more intensely during the trip.

Production - from June 2014 until September 2014
The road show in itself with an optional 4-10 stops.

4. Provisionary map and timeline of the migration of the library

Athens - Cologne http://goo.gl/maps/RExiU , Istanbul - Utrecht http://goo.gl/maps/RF2Qz
by choosing pathways of migrants we could help to take people in need from southeast, straight to Cologne


5. Past life and continuity
The library of the chosen ones would function as an ongoing growing archive and an interactive space for discussion, debate. After it’s presence in Cologne it would be able to function again.




6. Estimated budget


Documents acquisition, founding the base of the collection
1000 Euro
Online archive development and management
3000 Euro

Digitalization of the documents
• technical equipments
• human labor

1000 Euro
transportation (rent/buy a track, fuel, driver)
8000 Euro

Construction and transformation into a library
1500 Euro
Human Resource (coordinators, technical crew, driver)
3000 Euro
Tools of representation (electronic + analogue)
2500 Euro
Documentation (recording, blogging, final bibliography edition)
1500 Euro
Event costs and exhibition installation
2200 Euro
PR and marketing costs
1300 Euro
TOTAL
25000 Euro
Other resources:
human power – volunteers
financial and instrumental support - corporate sponsorship



7. The library of the chosen was is a project of the Privileged Reunion group,
with the following members:

Virág Bogyó
Csilla Hódi
Annika Högner
Viola Lukács
Gyula Muskovics



P.R. group is a collective of young artists, constantly in flux since 2010. Its two founding members, Virag Bogyo and Csilla Hodi, first met in an Eastern Hungarian constructivist popular educational gathering, led by a former student of Lajos Kassák. "Nevertheless, with each of its works and actions, the group expands to engage more people, and the P.R. monogram is likewise adjusted, “context-specifically,” to each project. In the course of its work, the P.R. group addresses current social issues, discourses, and cultural traditions: with its humorous, ironic, and awareness raising actions, the group intervenes into the public space, or offers amusing solutions to it."
(Eszter Szakács: http://hu.tranzit.org/en/project/0/2012-07-20/tranzithu-at-the-bnkit-festival-2012)

Virág Bogyó is a Hungarian artist who lives and works in Budapest, Hungary.
Her work is "primarily concerned with the socio-political implications of constructions of vision from a central perspective and with abstract events within the structure of industrial society, as well as with the strategies and returning circulations which become apparent in them." Virág creates solo and collaborative works in the fields of video, performance, computer, and sound. Among other projects, she participated in 2011 in the Szobart project in Budapest, in FIKA in Pécs, in the Hungary Travelling Artist project together with the SZaF group (Basel-Vienna-Budapest), and in the group exhibition Prostitution (Demo Gallery, Budapest). In 2010, she took part in the Urban Traces project & exhibition in Berlin as well as in the group exhibition MOME Media Playground at BBS 50, Kunsthalle Budapest. In 2009 she showed her work in the group exhibition Glitch (Artbázis, Budapest). (This biography was written by Natasha Sadr Haghighian who borrowed my datas via www.bioswop.net.)

Csilla Hódi has been educated as a photographer in Budapest, the rather inspiring spot of transition. Besides collaborating with friends under the always changing name of the PR group, she considers creating platforms for communication of different subcultures is challenging. With this aim she is actually involved in the exploration of various methods for moderated collective knowledge production. She is experimenting with the design and possible realisation of pathways out of capitalism, using tactical mediums and time-after-time facing it’s contradictory.

Annika Högner studies Fine Arts at Universitaet der Künste Berlin, she holds a diploma in Applied Physics from Technische Universitaet Berlin, and has been involved with a variety of artistic and curatorial collectives ranging from collaborations with the Budapest based artist group P.R. over the radical d.i.y. queer film festival Entzaubert, Berlin, to the feminist activist / artist group Acycle from Berlin. Currently she is realising the project WIR SPIELEN at NGBK Berlin with a group that has its origin in Acycle, the project is a research experiment into questions of collectivity, how they are constituted, mechanisms of in/exclusion, and the political implications they can have or maybe no longer have in times of growing (self-)precarisation of cognitive labor and neoliberalism. Her practices often take the form of experimental interactive settings related to writing, theater, and new media, informed by feminist and queer theory, informatics and poetry.

Viola Lukács is a Budapest based young curator. She’s graduating this summer at contemporary art theory and curatorial studies and planning to continue her studies in Critical, Curatorial and Cyber media master program at HEAD in Geneva. However, her experiences as a curator are limited; recently she participated in a project related to dOCUMENTA(13), called The Ideal State. During the project a collaborative group was exploring the possibilities and pitfalls of mediated utopias as a means of revitalizing the critical practice of communications. Of particular interest are impossible utopias, "no-places" whose unrealizability is inscribed in their depiction. For it is through the encounter with their very impossibility that conditions for new critique and new imagination may be created. She is conducting research into Absence of Women’s Voice in Hungarian Culture during the time of transmission and trying her fledgling skills in a field of publication and criticism.

Gyula Muskovics is a Budapest based curator and art theory MA student graduating this year at the Moholy-Nagy University of Art and Design. He realised curatorial projects in Budapest and Bucharest dealing with the nature of prostitution. He published several articles in the topic of gender related art. His recent research topics are queer studies in Central and Eastern Europe, archiving art, artistic researches and the production of knowledge with a special focus on homosexuality in the socialist past.







Jimmy-jelenés
képzőművészeti pályázat

A pályamunkák beadási határideje: 2012. június 20.

A Perpetuum Resurrectionem Közhasznú Egyesület "Jimmy-jelenés" címmel képzőművészeti pályázatot hirdet a Kárpát-medencében élő, alkotó amatőr és professzionális művészek számára.

"Uram fogadd be őt,
a jók közül volt,
csak értünk élt,
a mindenünk volt!"


Zámbó Jimmyt nemrég szentté akarták avattatni. Sokan csodálatos gyógyulásokról, néhányan jelenésekről számoltak be.
Ami biztos, a Királyt sokan szerették.
Szeretnénk neki emléket állítani. Minden rajongó jelentkezését várjuk, aki műalkotásával szeretne részt venni egy emlékkiállításon.

Pályázati kategóriák:
- táblakép (festmény, grafika, montázs, goblein, hímzés, foltvarrás, stb.)
- digitális média (fotó, film, animáció, computer-grafika, képernyőkímélő, naptár stb.)
- 3 dimenziós művek (kisplasztikák, szobrok, porcelán tárgyak, fafaragás, öltözék, díszített használati tárgyak, kiegészítők, stb.)
- vers/dal
Az online szavazásra a fent említett műfajok bármelyikében leadható műalkotás, ám természetesen arról készített digitális másolat formájában.

Díjazás:
A zsűri által legjobbnak ítélt művek és a közönségszavazáson 10 legtöbb szavazatot elért pályamű egy kiállításon vesz részt. (Helyszín: Müszi, Corvin áruház teteje)
A kiállításon szereplő művek egy árverésen vesznek majd részt. A befolyt összeg 60%-a a művészeket illeti, a fennmaradó 40%-kal pedig a Jimmy csillag (valódi égitest) megvásárlásását támogatjuk. Minden elárverezett mű alkotója 3 alkalmas bérletet kap az Uránia Csillagvizsgálóba.

Résztvevők köre:
Kárpát-medencében élő és alkotó amatőr és professzionális művészek.

Zsűri:
Hódi Csilla (képzőművész, Tordas)
Bogyó Virág (NMA-díjas képzőművész, Budapest)
Muskovics Gyula (kurátor, Budapest)
Lukács Viola (kurátor, Budapest)
Zámbó Marietta
Közönségszavazás:
A facebookon történik. Bárki tölthet fel képeket és szavazhat ezen az oldalon: https://www.facebook.com/ZamboJimmyEmlekpalyazat?ref=ts
Ehhez kérjük először like-olja az oldalt, majd a legjobban tetsző műveket!

A pályamunkák beküldési helye:
Perpetuum Resurrectionem fokozottan közhasznú egyesület, 2463 Tordas, Öreghegy 1357/7 hrsz.
A borítékra, csomagra tessék ráírni, hogy "Jimmy-jelenés", továbbá a feladót! Az eredeti műveket ajánlott küldeménykénet adják fel, de a jelentkezéshez másolatot (fotót) is elfogadunk!
vagy digitálisan:
perpetuum.resurrectionem@gmail.com - email-címre.
HÍRUTAZÁS
PROJEKTTERV

“- Még soha nem voltam Rákoscsabán.
- Az hol van?”

/beszélgetés egy józsefvárosi szobában/

“Az a kérdés, hogy milyen várost szeretnénk, elválaszthatatlan attól, hogy milyen
társadalmi kapcsolatokra, természethez való viszonyra, életmódra, technológiákra és
esztétikai értékekre vágyunk. A városhoz való jog sokkal többet jelent, mint a városi erőforrásokhoz való hozzáférés egyéni szabadsága: saját magunk megváltoztatására való jog
a város megváltoztatása által. Ráadásul ez sokkal inkább közösségi, mint egyéni jog, hiszen
ez az átalakulás óhatatlanul az urbanizáció folyamatainak megváltoztatására irányuló
kollektív hatalom gyakorlásán múlik.”
/David Harvey: A városhoz való jog/


“A közlekedési és kommunikációs eszközök terjedése folytonosan kiszakít minket az ‘itt és most’ állapotából: mindig valahol máshol kéne lennünk. ...Az effajta állandó mozgásban levés nem más, mint magány, izoláció és számüzetés.”
/Láthatatlan bizottság: Az eljövendő felkelés/


“Az emberek túl sokáig gondolták, hogy a művészet a múzeumok és a gazdagok kiváltsága. A művészet nem üzlet! Nem tartozik bankokhoz vagy elegáns befektetőkhöz. A művészet étel. Nem tudod megenni, de táplál téged. A művészetnek olcsónak és mindenki számára elérhetőnek kell lennie. Mindenhol ott kell lennie, mert a világ veleje. A művészet csillapítja a fájdalmat! A művészet felébreszti az alvókat! A művészet küzd a háború és a butasággal szemben! A művészet halleluját énekel! A művészet konyhákba való! A művészet olyan, mint a jó kenyér! A művészet olyan, mint a zöldellő fák! A művészet olyan mint a kék égen úszó fehér felhők! A művészet olcsó! Hurrá”
/Bread and Puppet: A miért olcsó művészet kiáltvány /


A Hírutazás a 2013-ban a Bajza utca sarkán működő Virágbolt egyik programjának, a hírbábszínháznak továbbgondolása, együttműködésben a Budapest Underground Puppetry Projecttel és a Szagos Hörigekkók zenekarral.

A tervezett 3 hetes program során különböző budapesti kerületek híreit gyűjtjük és utaztatjuk, bábelőadás formájában. Célunk a báb, mint médium népszerűsítése, egy ‘valódibb’ köz-média kialakítására tett kisérlet formájában, mely erősen épít civilek részvételére és egyben kritikai fórumot képez a tömegmédia gondolatainkat szervező jelenlétével és a közterek elidegenítő, kirekesztő szabályozásaival szemben. A Hírutazás keretein belül a fenti ‘valódibb’ jelző definiálására is kísérletet teszünk majd hírszolgáltató, szerkesztő és néző résztvevőinkkel közösen gyarapított tudásunk által.

2014 júliusában egy nomád médiabirodalmat szeretnénk működtetni, mely Budapest utcáin letelepedve és vándorolva áll majd a környékbeliek szolgálatára, hogy a számukra jelentőséggel bíró történéseket hír-értékkel felruházva közhírré tehessék egy másik kerületben. Közvetítőkocsink négy fővárosi helyszínen fog állomásozni, 5-5 nap folyamatos, köztéri jelenléttel, összesen tehát négy hírbábszínházi előadás bemutatásával. A helyszínek között, a hírsztrádán gyalogosan fogjuk megtenni az utat, így közvetítve a híradókat kerületről-kerületre.

A lakók, hírbábelőadásaink remélt tartalomszolgáltatói és szerkesztői már jó előre, a híradók gyártásának megkezdése előtt, és aztán folyamatosan is, informálva lesznek arról, hogy az eléjük táruló analóg távközlési technológiával egy másik kerületbe juttathatják el híreiket. Nem titkolt vágyunk a főváros jobb és bal partjának, más-más funkcióval bíró területeinek összekötésével a különböző társadalmi osztályok és szubkulturák közti párbeszéd lehetőségének megteremtése.

A Hírutazás fontos eleme a folyamatos és intenzív helyszíni jelenlét. Ezzel szeretnénk megmutatni azt, hogy köztereink képezik azokat az utolsó, bármelyikünk számára adott tereket, melyekben még közvetítés nélküli, sajátos találkozásokat alakíthatunk ki egymással. A részvétel infrastruktúrájának kiépítése, az alkotómunkába való bekapcsolódás lehetősége pedig demonstrálja a játékra építkező, közös tudás létrehozására törekvő gondolkodásmódot.


Munkafolyamat /mely mindegyik helyszínen lepörög majd/
0/5. premier (az előadás az előző kerület híreiből)
1. hírek, pletykák, történetek gyűjtése a környékől
2. napközben báb-készítő, mozgató workshop
3. ezzel párhuzamosan hírszerkesztés, előadás előkészítése, valamint a következő helyszínen hírdetési anyagok kihelyezése
4. közös séta, fel/átvonulás a következő helyszínre

A harmadik hét végén visszatérünk kezdeti bázisunkra és ott bemutatjuk az utolsó helyszínen fogant és egyben évadzáró előadást. A munkafolyamatot a szűk időkeret okán három munkacsoport között osztjuk majd fel. Ezek a következők: ‘hírgyűjtő’ munkacsoport, ‘báb-, és díszletkészítő’ munkacsoport, ‘hírszerkesztő’ munkacsoport.
A gyártás előtt, az egyes helyszíneken felhívást fogunk közzé tenni, hogy a stáb egyes munkacsoportjaiba gyakornoki posztokon is becsatlakozhassanak a civilek. A báb-előadásokban, színészként, szinkronszínészként való részvétel is nyitottá lesz téve.


1. Hírgyűjtés
A hírek összegyűjtésére az egyes környékeken, helyi támogatók segítségével, fix hírgyűjtő pontokat fogunk felállítani, melynek központja a non-stop elérhető közvetítőkocsi lesz. Ezen felül váratlan és spontán találkozási helyzetekbe bonyolódunk majd, melyeken keresztül beszélgetni fogunk az emberekkel. Ezeket a helyzeteket a ‘hírgyűjtő’ munkacsoport láthatatlan színházi technikák kifejlesztésével fogja hatékonyabbá tenni.

2. Báb-workshopok
Az egyes helyszíneken az érdeklődők nem csak a bábszínház alakulásának folyamatába szólhatnak bele, hanem profi bábos-bábkészítőtől tanulhatnak egyszerűbb építési és mozgatási trükköket. A ‘báb-, és díszletkészítő’ munkacsoportban vizionálódnak a hírek, a dolgok közösen megfigyelt feléledése, helyzetbe kerülése, párbeszéde során.

3. Hírszerkesztés, előadás előkészítése
Bábszínházi híradóelőadásaink tartalmát a környék lakosaival együtt szerkesztjük.
A híradó szerkesztését, a hírek szövegezését egy író segítségével végzi a ‘hírszerkesztő’ munkacsoport. A zenei aláfestésről, a híradó audiális tereinek megteremtéséről, a spotok megalkotásáról pedig a Szagos Hörigekkók gondoskodnak majd.

4. Felvonulás
A szerkesztői munkálatok végeztével, minden hét végén közösen átsétálunk a következő helyszínre. A hírek lassú, határozott áramlását színes, zenés karnevál kíséri majd, mely a következő kerületbe érve előadásba torkoll.

0./5. Előadás
Az előadás a hagyományos tévéhíradó mintájára készül. Ám minden eszközzel igyekszik szembemenni a televíziós hírműsorok alapszabályaival.

“A hírműsorban a pontosság legalább olyan fontos, mint a gyorsaság.”

“Nem kerüljük a szenzációkat, de a valóságot nem alakítjuk szenzációvá.”

"Az igazat nem hamisítani, a hamisat nem igazítani."

“A közérdeket szolgáljuk. Közvetítjük a hatalom fontos döntéseit, de nem szolgáljuk a politikát.”

“Minden fontos tényt elmondunk, de nem adunk teret híreszteléseknek.“

“A műsorban csakis igazolható és több forrásból megerősített, ellenőrzött tények szerepelhetnek. “

“A korrekt hírműsor nem provinciális: ablakot nyit az országon kívülre.”

/ Babiczky László: A televíziós műsorkészítés alapismeretei /


Látvány
A közvetítőkocsi vizuális megjelenése egy nomád tévéstúdió minden attribútumát magán hordja majd: greenboxzöld színű ponyvája a Virágbolt barátságos bódéját is megidézi.Terveink szerint egy utánfutót alakítunk át oly módon, hogy a tárolás, a műhelymunka és a híradás architekturáját is biztosítani tudja, vándorláskor pedig csatlakoztatható emberekhez, bicikikhez és végső soron trabantokhoz vagy opelekhez is.

Dokumentáció
A projektről fotó és videó-dokumentáció készül majd, melyet egy blogon csurgatunk vissza az online térbe.
Minden hírbábelőadást rögzítünk a médiabirodalom technológiájától kitellő, analóg módon is: diafilmtekercseken és kazettán. Ezeket a későbbiekben kölcsönözni lehet majd, arra kijelölt közösségi helyekről.

Stáb
Bartha Máté - operatőr, világosító
Bogyó Virág - projektfelelős, kapcsolattartó, kiadványszerkesztő
Hódi Csilla - közönségszervező, díszlet-, jelmeztervező asszisztens
Kovács Tamás - bábos, rendező
Joshua Allen Williams - író
Szagos Hörigekkók - zenészek
Csernovszky "Párduchörcsög" Fanni - Ének, Hegedű
Csernovszky "Szagjimmy" Márk - Gitár, billentyű, ének
Csernovszky "Tűzgepárd" Juli - Néha Dob, vokál
Csernovszky "Sir Láb" Márton - basszusgitár


Inspirációink:
a dinnyés-, krumpliskocsik
a közszolgálati hírszolgáltatás régi, őszinte arca
a Masasit Mati csoport Top Goon című ujjbáb televízió csatornája
a Mobile Albania nomád állama
lujzautca.tumblr.com
http://breadandpuppet.org/


Tervezett helyszíneink:
Békásmegyer, Csobánka tér
Újbuda, Feneketlen tó
Kelenföld, Városközpont
Józsefváros, Kálvária tér
Várnegyed, Dísz tér
Csepel, Szent Imre tér
Pesterzsébet, Tátra tér
Kőbánya-Kispest
Angyalföld, Béke tér

Bázisunk a SÍN lesz:
Itt kezdenénk el a munka szervezését, az infrasruktúra kiépítését, és ide térnénk vissza vándorlásainkat követően.
A híradók gyártása előtt itt építenénk meg / szerelnénk össze, dekorálnánk a közvetítőkocsit, mely egy guruló, vontatható fedett objektum lesz.


HOSSZÚTÁVÚ MEGVALÓSÍTHATÓSÁG

A Hírutazás projekt a fejlett országok társadalmainak kortárs jelenségére, a metropoliszokban uralkodó elidegenedettség állapotára reflektál. Az, hogy az egymás mellett élő embereknek nincs idejük, módjuk vagy nyelvük közvetlen kommunikációra, közhely. Hasonlóképpen jellemző az egymásról, a másikról alkotott elképzeléseink tömegmédia általi irányítottsága és a közbeszéd tematizálásának állampolgári irányból való lehetetlensége. Ezekre mutat játékos és szimbolikusan felnagyított kérdésgeneráló alternatívát a lassított, mechanizált, emberléptékűvé tett közvetítőkocsi működése a köztereken: bármely nagyobb európai város egymástól elszigetelt tereit összekötve.

Egy másik kultúrába teleportálva közvetítőkocsinkat, helyismeret és szociális tőke hiányában vándormutatványosokká, bevándorlókká, nomád cigányokká, idegenekké válunk majd. Úgy gondoljuk, egy ilyen helyzetben az idegenség identitásával marginalizált csoportokkal tudnánk legegyszerűbben együttműködni, az ő történeteik válnának számunkra közvetíthetőkké. Ezért idegen városok külvárosi, dzsentrifikálódó negyedeivel foglalkoznánk, ahol helyi segítők, stábtagok együttműködését igénybe véve végeznénk mind az előkészítő, mind a helyszíni munkálatokat.

Előkészítéshez szükségünk lesz egy jó helyismerettel, rendelkező személyre, aki segít nekünk kitalálni a Hírutazás aktuális helyszíneit, a hírtörténetek releváns begyűjtési technikáit. Ezen felül szükségünk lesz olyan idegennyelvű segítőkre, akik a budapesti munkacsoportoknak megfelelően egy-egy csoportot vezetnek majd.

Alapvetően úgy látjuk, hogy külföldre inkább ezt az általunk fejlesztett, radikálisan lassú hírközlési módszert tudnánk hatékonyan adoptálni, hogy az minden egyes helyszínen a mikroklímához akklimatizálódva keljen életre. Állandó párbeszédben egymással, nyelvi ismereti korlátainkhoz mérten hol aktívabban, hol inkább háttérbe vonulva segítenénk a helyi stáb munkáját.

Vizionálunk egy verbalitást mellőző, tisztán audio-vizuális híradóbábszínházi verziót is, mely az angol nyelv mankóit és korlátait félredobva tudósítaná a távoli városok közt a legfontosabb történéseket. Az ebből elkészíthető archívum pedig diafilmre és kazettára rögzítve jutna el hosszú hetek alatt nagyvárosok közterein felállított vetítőberendezéseken keresztül a hírszomjas közönséghez.


KÖLTSÉGTERV

Hírutazás projekt = 1.505.000 Ft

infrastruktúra = 445.000 Ft
közvetítőkocsi (utánfutó + átalakítás anyagköltség + ezermester napidíja) 310.000 Ft
2 db vetítőgép 15.000 Ft
világítás 30.000 Ft
hangosítás 40.000 Ft
díszlet, jelmez 50.000 Ft
egyéb technikai eszközök (megafon, walkie-talkie, dróttelefon, szélmalom, hosszabbítók, kábelek)


a közvetítés fenntartási költségei = 160.000 Ft
(a közterület foglalás elvileg ingyenes lesz számunkra, ha megértik, hogy beleesünk a Karitatív tevékenység, vagy közérdekű díjmentes szolgáltatás kategóriába)
táborvezető/szakács napidíja, élelem, víz 135.000 Ft
áram 10.000 Ft
mosdó 15.000 Ft (a helyszínen lakosokkal, vendéglátóipari egységekkel, stb. megegyezve)

logisztika = 75.000 Ft
internet 10.000 Ft
üzemanyag 40.000 Ft
nyomtatás, papír, festék, kréta (plakát, hírdetőanyag) 25.000 Ft

stáb napidíjai = 720.000 Ft
Befektetett munka mennyiségének függvényében kerül felosztásra.

dokumentáció = 100.000 Ft
diafilm-híradó gyártás minden hírbábelőadásról
tv-újság szerkesztés, sokszorosítás


Till death do us part…
proposal of the PR group (Virág Bogyó and Csilla Hódi)

Content:
1. PHD in (group) practice abstract
2. PR group introduction
3. questions On collaborative existence
4. Is there life after death? rebirth network
5. paths and dead-ends in our research trajectory

1. PHD in (group) practice abstract
Till death do us part
research on 'the death of the group' by setting up an experimental international network with former members of self-organised collectives
We work in group.
Our collective, named PR group, focuses of critical self-identification, which is often explored by tactical media usage. Through our practice we are developing variety of tools and tricks for self-empowerment and creation of common space among the regulative forces we experience.
This routine led us to the decision to continue our collaborative work with the investigation, how collectivity is thematized in academic discourse, in the form of a group application. We challenge the mainstream policy of individual contribution in contemporary knowledge production structures by realizing an experimental alternative, by sharing the same research materials between the two of us.
Through the controversions, we often face due our collaborations, the investigations of our evolved identity, the creation of common language and surviving strategies, we would like to examine other - mostly art - collectives, focusing on the phenomenon of temporality, especially aging and death.
By the current economic situation and the low confidence in institutions, artists are pushed and tempted at the same time to embody the reflection into their practice upon their context and the way they organise themselves. Forums of contemporary discourse thematize collectivity through various filters. A filter planned to be added by our research project would be the crisis, the change, the transformation of values, the management of the unexpected, the transgression of patterns or the end itself: switches of paradigms of communication inside a group and between groups.
For how long togetherness is planned? Is there any goal or need for group work over chains of project-long collaborations? What happens if members leave a group? After the group falls apart? What kind of trauma-resolving strategies are existing/in common? What happens with the accumulated knowledge and with its any/possible physical manifestations? How can this knowledge be preserved? Is there life after death? Can we understand the decay as an experiment which went wrong or even as a positive or at least a natural thing?
What happens if our group itself will die during answering these questions?
Through our research we plan to create encounters with experienced-ones in self-organisation, former collaborators of actually inactive groups. We are going to establish an experimental network, by which we aim at exploring the usage of ‘weak communication’ strategies in order to make experiences of group work available. By ‘weak communication’ (borrowed from Yona Friedman) we would distinguish those invisible, quiet, no-budget, low-tech and meek interactions between individuals or small groups, which happen without the goal of legitimate knowledge distribution and propagation (like economies of solidarity, rumor and taboo). A possible galvanizing force of the encounters in our network would be the identities rooting from states of loss, emptiness and unconsciousness on a level transported from personal to collective. We would like to discover rituals and traditions of grief and trauma resolving used or had been used in broader fields of life (and death), in neighbouring disciplines, in intercultural heritage, where personal or collective loss appears in order to compare them with scenarios of group dissolution. The network would function as a transforming machine converting the experiences of collectivity and trauma overcoming into a pedagogy of (re)composition.
Emotions, especially the shady, negative ones are rather excluded from the logical and rationalised scientific rhetorics. Is pathos an achievable appeal in the area of self-reflective, academic knowledge-production or a logical fallacy, pushed out to the fields of entertainment? By the observation of the cultural politics of emotions would question, how could we imagine situations of knowing and knowledge generation, where emotions take space, enrich the information and able to leave traces? How could we make the subconscious meaning-construction processes, like dream into common good?
Grounded in a post-socialist context we have experienced functioning structures, public discourse and exchanging terms for collectivity mostly through participations in western group-based projects. These encounters were interwoven by loves, friendships and common interests, which gave positive and challenging impulses for our later activities as well. But behind the tendencies of interpretations about contemporary society, we feed our practice of critical thinking from the subjective analyses and acceptance of our very own experiences. Through the process of our research we aim at keeping our attention on the language we use for addressing the implementations and loopbacks of our experiments.
To expand our research on interdisciplinary levels, we would like to take into consideration the parameters of global geo- and chronopolitics burdening on the subject. Inquiring the effects of the geographical-cultural-chronological shifts and gaps on the definition and the dynamics of the group, we examine the clashes of the global art market and collectivity, to search for the place and time of alternate realities. Unveiling how different political forces instrumentalize collectivity and the power of self-organisation we question by which rhetorics group work is investigated, used and propagated. Who defines a group? Who defines it’s success? Which are the demands nowadays, who are the ones that will express them and who are the ones that will be heard the most and why?


2. PR group introduction

In November of 2013, we have collaborated with an astrologist to tell us the prognosticated future of the Hungarian art scene for the year 2014. Also he made a guidance for our group. “You have to become more conscious.” - it sounded. Gaining more consciousness could happen through a journey inside institutions, by investigating the normalising forces of these permanent constructions of society, in order to identify ourselves at the same time. One possibility among many.

I always dreamt of a profession, which makes me search through my whole life, what exactly my profession is.”

In the beginning, at the end of the university, when we started to work collaboratively, it was a liberating, joyful game, an ‘intellectual fitness’ against distress, an improvisational dialogue by various tactical acts. Our continuously forming collaboration can be addressed as a playground, as an academy, as a non-competitive asylum, as a laboratory of failures, as a trauma resolution center, a nonsense history institute, and so on.
Exploring these functions, we experience that most of our actions and projects are led by personal passion, desire or anger. This is the point, where the subjectivity and the social, political fields meet. Our actions and reactions are determined by the the same normalising mechanisms inside our most intimate relationships or families and inside of the current social reality in and around Hungary. By questioning the existing order, mocking authority, seriousness, traditions we try to resolve the pressure pushed from the public into the personal spheres. We search for cancer antidote.

We also develop a sensitivity on the principles of our own comfort zones, on how we set up our inconsistent inner rules. Rules to possess things to kick up:

We rather ask questions than to make statements. We use any medium to highlight controversions. We like self-controversions. We appropriate stolen strategies. We are mashing up histories, rituals and symbols. We are DJing the personal and the collective. We create disturbance by intentional misunderstandings of given principles.
Whilst working we might find ourselves wandering on the border of legality and illegality. We practice professional amateurism, by warning each other, not to return to the used road. We practice non-hierarchy, by listening to each other. We practice university by witnessing collectively. We tell stories of our actions, created to be able to perform different identities.
We don’t like coming out. We hide behind a brand, to make our individual contributions indistinguishable. After sharing our tasks, we might skip them. In order to be able to communicate with others, we skip copyright. We are in a constant flux, avoiding misuse of cultural capital. For instance, in our name the P.R. monogram is adjusted context-specifically to each project, we are actually involved. For example when we were dealing with concepts of the nation state and migration, we formed the Permanent Resident group, later when we tried to co-operate with prostitutes we were the Prostie Riot, etc. (For more variations, please visit: http://pr.hotglue.me/bibliography!)
A lately started archive by the PR group - To bear? - unlike our other works, choses our 'lifestyle', the way of commitment as it’s main subject. The irregularly recorded videos of carryings we do in connection with our artistic activities makes the time of contemplation visible. The physical effort, the transportation of materials and objects - used for different aesthetical reasons - shows the post-representational artist’s body in work.

So why do we want to apply in group if even the potential of collectivity will be provided by the framework of the program? If you can make the academy yourself, by self-organisation, than what are the institutions good for?


3. Questions on collaborative existence
For our ‘group-rebirth’ research we outlined a list / map / web of questions, filtered from our experiences in collaborative work, which would serve as starting points for discussions in the building of the research network from the leftover knowledge of ‘dead’ groups.


starting point / big boom
birth, naming, anonymity
junction points, solidarity, economy of friendship

Is the collective intelligence more effective than the individual? Working in a group is not easy and self-organisation is nearly impossible in ‘everyday life’, among ‘ordinary citizens’, while the research, practice, and distribution of the group as a tool is surveilled by elitist fields of society with corporate, military, or scientific interests. Why do people decide to spend time together nowadays? What brings people to the decision of forming a group and make collective decisions?


identity / borders
individual and group identity, brand-building
collectivity in and around the art market, bureaucracy
audiences or communities, copyright or open-source

What is ‘we’? What are ‘we’ doing? How else would ‘we’ do?
Is there an East-West difference in the structure of group operation? How do the culture-financing models determine the spreading of self-organisational practices?
How much are you depended on your constant self-identification to make your message credible? Instead of institutions do you have to institutionalize yourself? What does collectivity mean at filling application forms, at participating in events, at selling artworks? How does different groups deal with the question of copyright and the contradictions around immaterial art production? How much institutions act like groups? Or in which fields or kinds of institutions can collectives have future?


routine / rules
managing hierarchies, policy-making,
roles inside the group, critical group size

How do people communicate in order to avoid hierarchies?
How these inner rules and roles are captured or created? Is it an organic process or rather a learnable method? From where, how do we learn the collective identity? How could one avoid the internalisation of mechanisms which restrict the self-organisation to practice?


common knowledge, common language, common space, common time
groups as knowledge producing organisms or alternative ‘institutions’
sharing the knowledge, outer communication
alternative realities - games - terrorism
legal/illegal

How far can be this collective knowledge be communicated and shared with others? What if these alternate realities become exclusionary? Can others understand, learn, change the rules and language?
What happens when this other worlds overwrite presupposed social reality? When the self-identified rules become so ‘holy’ and important that outer communication is?


group = potential form of resistance
tools of resistance, sharing the tasks
new forms of togetherness, alternate ‘family’ models, micro communities

Is collective work still a political statement? Or rather a camouflaged marketing strategy?


tools and strategies
communication strategies, embodied technologies
networking, internationality

What are the possibilities in change and how are they shaped by desires and personal interactions?


criticism
playfulness, humour, (self-)irony, eternal criticism, infantilism, illegality
usefulness, constructiveness, sustainability

Why are there irreconcilable oppositions between “artists” and “activists”? What are the main differences in the two attitudes? Why does this border still need to exist?


endurance, temporality
permanent / ephemer
working, living circumstances

What is fix? For how long can u manage T.A.Z.-ing around? For how long togetherness is planned? Is there any goal or need for group work over chains of project-long collaborations? Can we make the gap visible between project based collaborations and possible longer term entities of group work? How we deal with challenges of forced mobility in contemporary labour market?


professionalism, amateurism
improvisation, failure, experimentation, talent

Our society is based on performance, production and spectacle. Which are the side-affects of expert-freakness labour division? What is sold by talent? Which is the real source of talent, that would allow for anyone to get involved in creative practice? How can you conserve the state of free experimenting? How such an institution can be created which provides possibility for even for failures? How could we manage failures outside of areas designated for experimentation?


daily bread x human capital
ideal laborers, precarious workers
material/immaterial artworks
institutions, funding structures
saying no

How do you contribute to economic growth? What are those situations when you say ‘no’?


death of the group
inner conflicts, outer pressure
paradigm of the new
aging, separation

Chains of failed projects or the only way of survival? Are groups also undergoing an aging process? What happens if members leave a group? Are there typical conflicts which end with breaking up?


after-strategies
trauma-resolving, grief, heir, legacy

Is there life after death? What trauma resolving strategies are common? How can the knowledge be preserved?


4. Is there life after death?
“Therapy is not the reconduction of the sick body to normality, but of Being, what is possible to be.”
(Franco Bifo Berardi)

The medium of our research would be the practice of setting up of a transdisciplinary network, to share, compost and restructure experiences around collectivity, especially around self-organisation. A network which would function as a transforming machine converting the experiences of collectivity and trauma overcoming into a pedagogy of (re)composition. A forum thematized by ‘death’ for knowledge construction and the search for possible new group existences.

The loss can be personal (breakup, divorce, accident, death) and collective (national loss, war, catastrophe). Without mourning or trauma resolving the feeling of the loss may lead to distress, depression or the blaming of someone. It works similarly on national level as well and might last for generations. As the flowering discourse of revisionist thoughts (see Trianon), or nostalgy for socialist times can be also understood as over-idealised flashbacks of the lost existential safety and the habitual order of everyday life in socialism. But how it is with self-organised groups?

The investigation would start on parallel levels, rooted in different approaches, as discourse-analysis, participant observation or performative criticism. Firstly the discovery of rituals and traditions of grief and trauma resolving used or had been used by humanity. Varied practices, death cult in different traditions, funeral ceremonies, therapy-culture, property redistribution regulations after divorce, hospice services, heritage management, activist methods of conflict resolution, mourning fashion, cemetery design and gravestone decoration-culture, death metal subculture, interpretations from contemporary art, mummification among others would inform our research.

We imagine a research trajectory based on events of personal encounters. A possible galvanizing force of the encounters in our network would be the identities rooting from states of loss, emptiness and unconsciousness on a level transported from personal to collective. An identity based on the lack of something is hardly tempting, as it is pushed into the spheres of taboo in society. The technology we would build our architecture on, will be the acceptance and the active listening of the other, reflecting on the traditions of feminist trauma-resolving. No one really wants to deal with problem, like the dissolution of a group, because likewise to death, it seems irreversible, it is overflown by emotions and followed by series of flashbacks, the continuous, sub-conscious (re)evaluations of the experiences. But even if loss realizes it should not be obviously qualified as a bad thing, and the process of mourning could be constructively transformed into a new attempt.

We invite others to strengthen each other while facing the fear in the times of hiatus. Construction of knowledge on self-organisation of new and actualized collective utopias from the experiences shared: we would offer a specific productivity of artistic research likewise.


5. paths and dead-ends in our research trajectory

“Research has to work against its own boundaries.” (Stephan Dillemuth)
We imagine our research as a constantly fluctuating amoeba-like creation of inter-personal experiments, knowledge interpretations, according to the question of “is there life after death?”. Series of experiments on the practical reconfiguration of the established disciplines of knowledge on self-organisation.
Investigation on history and practice of 'weak communication' strategies will help in the growth of the architecture of our experimental network relevantly, catalysed by the qualities of meekness. Unverified informations are turning the flashlight on the actor, who transmissions them. Which are the spaces and circulation of uncanonized knowledge and how could it be interfered with the canonized ones? How could be the knowledge circulating outside of the academic fields connected with those produced inside, without the transformation of the message caused by the availability of technology and publicity? How could we thematise ‘lo-tech’, invisibility o tininess in practice at the same time?
We would start our activity by organizing thematized events (at the campus of the university, and through the networks of it) like a reading circle, performative workshops, symposia, or field trips, to experiment with the performative potential of the encounters and the possible alternatives in the archival of the accumulating experiences.
By getting familiar with the respective cultural, subject-related and professional experiences, and the academic community and it’s policies on knowledge distribution ( like international discussions, journal-culture, exhibitions, festivals) we would step into interaction with the structure by offering our small, innovative contributions in communication technology.
In order to exchange and disseminate knowledge through innovations inspired by ‘weak communication’ strategies we investigate the active networks of the global artworld, analysing the structure, function, and form of them. Networks, databases and communicating surfaces of contemporary art world focus on activity, and it’s representation. How could we capture the time of transformations between activities?